Egy hazájában is kevéssé ismert, ám annál figyelemreméltóbb fotográfus, Robert Haas (1898-1997) életművét mutatja be novemberben nyílt és februárig futó kiállításán Bécs város múzeuma. A bécsi születésű Haas, aki Trude Fleischmann műtermében ismerkedett meg a fotózással, 1938-ban zsidó származása miatt menekülni kényszerült Ausztriából és Amerikában próbált boldogulni. Fleischmannal ellentétben azonban Haasnak nem sikerült töretlenül folytatnia fotós karrierjét a tengerentúlon.

Haas „újrafelfedezése“ Anton Holzer fotótörténésznek és Frauke Kreutlernek, a Wien Museum kurátorának köszönhető, akik egy Trude Fleischmannról készült korábbi kiállítás anyagát válogatva lettek figyelmesek Haas fotográfiai munkásságára. A múzeum 2015-ben az örökösöktől megvásárolta az 1997-ben elhunyt fotós több ezer negatívból és vintázs levonatból álló hagyatékát. Így jött létre - csaknem húsz évvel a halála után - az első átfogó kiállítás Haas műveiből.

A Böhmischer Praterben, Bécs 1938. Robert Haas © Wien Museum/Sammlung Robert Haas

Robert Haas grafikusként, könyvkötőként és plakáttervezőként kezdte karrierjét, a bécsi modernek köreiben. 1925-ben Carry Hauserrel és Fritz Siegellel közösen saját nyomdát alapítottak Officina Vindobonensis néven. Művészi kivitelezésű köteteik és plakátjaik egyebek között a Bécsi Szecesszió, a Hagenbund, a Künstlerhaus és a Bécsi Filharmonikusok számára készültek.

Fotózni Haas az akkor már befutott bécsi portréfotográfustóla híres Trude Fleischmanntól tanult, aki később szintén elhagyni kényszerült hazáját és aki ugyancsak Amerikában kezdett új életet. Fleischmannal ellentétben azonban Haasnak nem sikerült töretlenül folytatnia fotós karrierjét a tengerentúlon.

Robert Haas az 1930-as években fotóriporterként a szociofotó és a nagyváros hétköznapjainak, elkapott pillanatainak világában érezte otthon magát. Előbb pusztán saját érdeklődésből járja kamerájával a bécsi utcákat, később már fotóriporterként dolgozik. Kedvelt témái a Práter, a külvárosok és a munkásnegyedek, de fotózott a városon kívül, így például Burgenlandban és Sopronban is. 1937-ben a Der Sonntag című lap Bécs egyik munkásnegyedében, Simmeringben nyomorban élő gyerekekről készült sorozatát közli, Ein garten im Lande der Armen (Kert a szegények országában) címmel. Az 1930-as évek pályájának csúcspontját jelentik: képeit külföldi lapok is közlik, 1936-37 között a Salzburgi Ünnepi Játékok hivatalos fotósa.

1938-ban Haas a nácizmus elől Londonba  menekül, ahonnan az Egyesült Államokba utazik tovább. New York felhőkarcolói, a pezsgő metropolisz, „az amerikai életstílus“ megihletik. Új kompozíciókat, perspektivikus beállításokat próbál ki, játszik a vonalakkal. Ismét kamerájával járja az utcákat és rögzíti benyomásait erről a számára teljesen új világról. Utazásokat tesz vidékre is: lenyűgözi az amerikai táj, de az azt megszakító nagyszabású építmények is: gátak, hidak, gabonasilók. Amerikában – mutat rá Frauke Kreutler – Haas eltávolodik korábbi stílusától, és a „straight photography“ és a dokumentarista fotográfia képi nyelvét elsajátítva dolgozik. Míg korábban előszeretettel készített fotókat a tömegbe vegyülve, közelről, addig most nagyobb távolságot tart kamerájával képei alanyaitól.

Fotóriporterként azonban az éles versenyben nem tudja megvetni a lábát Amerikában. Helyzetét nehezíti, hogy 1941-ben, az Egyesült Államoknak a háborúba való belépését követően „ellenséges külföldiként“ fotóengedélyért kell folyamodnia. Visszatér a grafikához (ekkori megbízói között szerepel a Guggenheim és a Frick Collection), fotózást és grafikát tanít a vermonti Goddard College-ben, a haladó szellemiségű Black Mountain Egyetemen Észak-Karolinában, majd Palo Altóban és New Yorkban. 1945 után már csak ritkán készít fotóriportokat, egyre inkább a portréfotózás felé fordul. Ekkor készült képein, amelyeken eltéveszthetetlen Trude Fleischmann hatása, nem kisebb személyiségeket örökít meg, mint Albert Einstein, Oskar Kokoschka és Arturo Toscanini. Az 1950-es évektől már csak kevés megbízást vállalt, és nyomdai vállalkozása, a Ram Press bevételeiből és tanításból élt.