Mintha egy ember utáni világból üdvözölnének minket azok az utópisztikusan monumentális betonépületek, amelyeket Laurent Kronental francia fotós örökített meg „Souvenir d’un Futur” (Egy jövő emléke) című fotósorozatában.
A Párizs környéki úgynevezett „Grands Ensembles” (nagy épületegyüttesek) a modernizmus, illetve részben a brutalizmus építészeti irányzatát követő épületegyüttesek, amelyek az 1950-es és az 1980-as évek között épültek, a lakáshiányra válaszoló városfejlesztési tervek részeként.
(Fotók: Laurent Kronental)
Mint azt a Lens Culture-nek Kronental elmondja, az inspirációt a Párizs melletti Courbevoie-ban álló lépcsőzetes kialakítású, piramisra emlékeztető háztömbök, a Les Damiers épületcsoport adta számára. Ezután terjesztette ki kutatását a többi hasonló „lakótelepre” a Párizs környéki városokban. Ami közös ezekben a lakónegyedekben, az mindenekelőtt a futurisztikus építészeti stílus és egy nem éppen kedvező imázs: a lecsúszottságé és mellőzöttségé. Ez utóbbit is igyekezett megcáfolni Kronental, aki olyan idős lakókat választott portréi alanyaiul, akik egész életüket az adott telepen élték le, így annak élő emlékezeteként léphetnek fel, s akikről idős koruk ellenére sugárzik egyfajta energikusság, a lélek fiatalsága.
„Furcsa módon (a Les Damiers) alacsonyabb, mint a közeli La Défence negyed toronyházai, mégis egyfajta gigantikus benyomást tesz, ami érdekesebbé tette számomra” – mondja Kronental.
Az épített környezet keltette fel érdeklődését annak lakói iránt. „Először az ezekben a tömbökben lakó idős emberekről akartam riportot készíteni. Olyan helyeken akartam ábrázolni őket, ahol egyébként nem számítanánk rájuk. Hogy megtörjem a klisét, miszerint az idős ember egyenlő a fáradt emberrel, aki nyugdíjasotthonban vagy egészségügyi intézményben él. Ezzel párhuzamosan azonban szenvedélyesen érdekelni kezdett az óriási, időtlenséget árasztó lakóegyüttesek építészete. Össze akartam hasonlítani az építészet öregedését az emberekével” – mondja az interjúban.
A helyszíneket, beállításokat gondosan mérlegelte, gyakran hónapokat várt a megfelelő fényviszonyokra, vagy éppen a megfelelő évszakra.
A fotózáshoz előszeretettel választott a reggeli vagy az esti kék órára jellemző fényviszonyokat, így a helyszínek egy tudományos-fantasztikus film díszleteiként hatnak. Az utópisztikus hatást a fotós azzal fokozza, hogy legtöbb képén -mintegy kontrasztként - a szinte teljesen élettelen, ember nélküli városi tájba helyez el egy-egy emberi alakot.
„Sorozatában Laurent Kronental olyan atmoszférát akart teremteni, amelyben múlt és jövő párhuzamosan létezik és keveredik egymással, eközben tudatosan próbálta azt a benyomást is megteremteni, hogy milyenek lennének városaink lakóik nélkül. Ebben a fenséges és kísérteties világban városaink struktúrája titáninak hatna, ami bekebelezi az embert, egy város szerkezetével kapcsolatos félelmeink és reményeink eredménye” – olvashatjuk a szerző honlapján.
A projekt képeiből itt láthattok bővebb váltogatást.
https://www.lensculture.com/articles/laurent-kronental-souvenir-d-un-futur
