Szubjektív fotós magazin – A Photography News Digest

Fényerő Blog - The Lumen Blog

Vivian Maier a Howard Greenberg Galériában

2017. május 13. - Fényerő Fotóblog

Aki ugyanannyira szereti Vivian Maier fotóit – és persze a humorát - , mint én, az meg fogja érteni, hogy felcsillan a szemem még egy olyan távoli városban látható kiállítás hallatán is, mint New York. Még akkor is, ha egyáltalán semmi esély arra, hogy eljussak oda és megnézhessem. A Howard Greenberg Galéria tárlata mindössze öt napig, május 17-20 között lesz látogatható, arra azonban kiváló lehetőség, hogy a honlapjukon böngészve belelapozzunk az anyagba (ITT). A fotókat a galéria egy meglepő fogással a svájci Akris divatház következő kollekciójával együtt prezentálja. Ezek megalkotásában a tervezőt Maier személyisége és fényképei inspirálták.

 

Képriport egy elnökválasztás margójára

Patrick Zachmann: Helyi identitások Franciaországban

Miközben Franciaország sokak szerint sorsdöntő választásra készül, Patrick Zachmann francia fotográfus a Magnum számára készített sorozatában arra tesz kísérletet, hogy az önszerveződő egyesületek világán keresztül ragadja meg a francia identitás egy számára fontos szeletét. 

nn11494488-teaser-xxl.jpg

A Michel Serfaty rabbi vezette Judeo-Muzulmán Barátság Franciaországi Társasága, Montreuil (Párizs), 2016. szeptember © Patrick Zachmann | Magnum Photos

“Az én Franciaországomat akartam fotózni, azt az országot, amelyet látni akarok, a méltányosság és a szolidaritás Franciaországát. Egy országot, ahol az egyén a csoport, a közösség, egy eszme szolgálatába állítja magát. Egy idealista, nem csak a profitért dolgozó országot. Ez az, amit meg akartam ragadni a képeimmel” - nyilatkozta a fotós a Magnumnak. 

Megközelítése bevallottan nem előzetes agenda nélküli: legyenek azok szarvasgomba-gyűjtők, munkanélkülieket segítők vagy a zsidók és muzulmánok közötti megértést segítő egyesületek, Zachmann számára ezek a kis társadalmi mikrokozmoszok egyet jelentenek az igazi francia lelkülettel. Ez azonban nem azonos azzal a nemzet-képpel, amit a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front tűz zászlajára. "Nem szabad, hogy a nemzeti identitást monopolizálja a szélsőjobboldal" - véli Zachmann.

"Mindenekelőtt egy olyan ország pozitív oldalát akartam megmutatni, ahol manapság többet beszélnek a nyomasztó vagy a rossz dolgokról, mint azokról, amelyek reményt adnak."

Az 1955-ben született Zachmann riportjaiban a kulturális identitások, a közösségi emlékezet és a beilleszkedés kérdéseivel foglalkozik, és általában évekig dolgozik egy-egy témán. Ez az érdeklődése vezette korábban Hong Kongba és Kínába, valamint a dél-olaszországi maffiák világába és adott indíttatást számára a franciaországi bevándorló közösségek gyökereinek bemutatásához is.

A francia identitásokról szóló, itt bemutatott sorozata a Magnum 2016-ban indított, az elnökválasztásra készülő Franciaország politikai, társadalmi és kulturális feltérképezését célul kitűző programja keretében készült.

"Mindenekelőtt egy olyan ország pozitív oldalát akartam megmutatni, ahol manapság többet beszélnek a nyomasztó vagy a rossz dolgokról, mint azokról, amelyek reményt adnak. Ennek illusztrálására az egyesületek kétféle fajtáját vizsgáltam meg: azokat, amelyek valamilyen hagyományt őriznek, illetve azokat, amelyek tipikusan városiak és valamely politikai cél motiválja őket".

https://www.magnumphotos.com/newsroom/society/patrick-zachmann-local-identity-in-france/

 

 

Már lehet nevezni a LensCulture és a Magnum fotóügynökség közös pályázatára

Elstartolt a LensCulture/Magnum Photography Awards! A zsűri tagjai mások mellett Alec Soth, Susan Meiselas és David Hurn. Nevezni május 16-áig lehet, dokumentum, utcai, portré, képzőművészet, riportfotó és egyéb kategóriában a magazin honlapján (itt) és a Magnumnál (itt).

 

What to see in...Paris

Stories of the City: A Magnum exhibition on the Paris Metro

From February 28, 2017 to June 30, 2017

Diverse Paris metro stations

 

Walker Evans

Centre Pompidou

26 April to 14 August, 2017

https://www.centrepompidou.fr

 

Michel Journiac: L' action photographique

Maison Européenne De La Photographie

April 1 to May 27, 2017. 

http://www.mep-fr.org/evenement/michel-journiac-laction-photographique/

 

Portraits d’Europe 1960 to 1980

Black and white portraits of the people of Europe by Henri Cartier-Bresson, Bruno Barbey, Constantine Manos and Martin Parr

Magnum Photos Gallery Paris

April 29 to May 31, 2017

 

Lapozgató - Joel Sternfeld és az amerikai utópia

Élvezetes online lapozgatásra csábít a londoni Beetles and Huxley galéria aktuális kiállításának anyaga. A galéria mintegy 30 vintage levonatot mutat be Joel Sternfeld 1987-es nagy hatású könyvének, az American prospects-nek a képei közül, s ezek mellett olyan archív fotókat is, amelyek eddig előhívatlan filmtekercseken lapultak, és amelyeket ezért eddig nem láthatott a közönség.

Sternfeld az amerikai dokumentarista fotográfia klasszikusait (Walker Evans, Robert Frank) követve utazta be keresztül-kasul az Egyesült Államokat, hogy megragadja annak lényegét. Az utazásai során készült American prospects-szel maga is klasszikusat alkotott a műfajban, olyan későbbi kiemelkedő fotósokat inspirálva, mint Stephen Shore vagy William Egglestone.

„Úgy tűnt számomra, hogy Evans egy olyan Amerikát ábrázolt a képein, amelyben a fizikai világ omladozott, de az emberi szellem sértetlen maradt“ – idézi a The New York Times Sternfeldet. „Ahogy körülnéztem az 1970-es évek Amerikájában, úgy találtam, hogy éppen ennek az ellenkezője történik. Egy vadonatúj fizikai világ volt keletkezőben, autópályákkal, gyorsétterem-láncokkal, motelhálózatokkal, modern épületekkel, ipari parkokkal – de az emberi szellem visszaszorulóban volt.“

Sternfeld azonban túl is lép az Evans képviselte dokumentarista hagyományon. Erre példa az American Prospects  sorozatból talán a legismertebb képe, a McLean, Virginia, 1989. december című, amelyen egy tűzoltó  látható, amint sütőtököt vásárol egy farmon, miközben a háttérben a társai egy égő házat oltanak. Az első látásra megdöbbentő, szinte abszurd kép azonban csalóka, ugyanis nem igazi tűzesetnél, hanem egy tűzoltási gyakorlat alkalmával készült. A fotós humora jelenik itt meg, egyúttal Sternfeld a fotó valóságtartalmának kérdésével is szembesíti a nézőt.

 

 3300-2.jpg

 

Sternfeld szerint időszerű, hogy a képek újra kiállításra kerüljenek. Korunk Amerikájában ismét egyszerre van jelen extrém gazdagság és szegénység, a jólét és a kétségbeesés, és - ahogy a The Guardiannek fogalmazott - „az apokalipszis hangulata“ [1].

http://www.beetlesandhuxley.com/joel-sternfeld/

 

[1] 

Sean O'Hagan: The drifter: Joel Sternfeld on his sly glimpses of wild America – seen from the endless highway. The Guardian, 2017. január 11.

1956 fotói Bécsben

Még a hét végéig, vasárnapig látogatható az a fotókiállítás, amelyet a Westlicht Fotómúzeum rendezett az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából.

A tárlat a korabeli nemzetközi sajtó Budapestre érkező fotóriportereinek szemszögéből mutatja be a történéseket, vintage levonatok és korabeli magazinpéldányok segítségével, mint a Life vagy a Paris Match. Olyan nagy nevek fotóival találkozhatunk, mint Dominique Berretty, Hannes Betzler, Mario De Biasi, René Burri, Anders Engman, Rolf Gillhausen, Ernst Haas, David Hurn, Lisa Larsen, Russ Melcher, Lutz Weitz, Jean-Pierre Pedrazzini, aki Budapesten szerzett sebesülésébe halt bele, és nem utolsósorban az osztrákok élő Magnum-legendája, a 94 éves Erich Lessing, akivel rövid videóinterjút is készített a kiállításhoz a Westlicht alapító-igazgatója, Peter Coeln.

1956 nem csak a magyarok, hanem az osztrákok kollektív emlékezetébe is beírta magát. Addig példátlan méretű menekülthullám indult meg Nyugat felé – néhány hét alatt mintegy 180 ezer magyar lépte át az osztrák határt – , és az osztrákok segítőkészen fogadták a magyar menekülteket. Erre is utalnak a kurátorok azzal, hogy a Westlicht tárlatán az 1956-os  képek mellett korunk menekülthullámát 2015-ben az osztrák-magyar határon megörökítő képekből is válogatást mutatnak be. Hannes Betzler, Bielik István, Déri Miklós, Hölvényi Kristóf, Kummer János, Massimo Vitali és Florian Rainer színes fotói nagy méretű nagyításokban láthatók a vintage fekete-fehér levonatok mellett.

A kiállítás október 20-án nyílt meg, eredetileg egy hónaposra tervezték, de a nagy sikerre való tekintettel a Westlicht őszi fotóaukciója után ismét berendezték a galéria termeiben és most január 29-ig látható az anyag.

A galéria a szokványos múzeumi látogatási időktől némileg eltérő nyitva tartással működik, érdemes előzőleg tájékozódni a honlapon.

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ - Steve McCurry: On Reading

Az olvasás időtlen aktusának ünneplése a világ egyik legközkedveltebb fotósának objektívjén keresztül – írja a kiadó, a londoni Phaidon a kötet ajánlójában. Steve McCurry teljes eddigi, közel négy évtizedet felölelő életművéből válogatta össze a képeket, amelyeknek közös témája az olvasás szépsége és csábító ereje. Az albumhoz az ismert amerikai regény- és útikönyvíró, Paul Theroux írt előszót.

Amint azt McCurry a könyv előszavában leírja, kötete egyúttal tisztelgés André Kertész és a legendás fotográfus 1971-es, azonos című albuma előtt.

„Nem sokkal azután, hogy New York-ba költöztem – a harmincas éveim elején jártam - , találkoztam a legendás fotográfussal, André Kertésszel. Ugyanabban az épületben laktunk, és az előcsarnokban kiállított képei még ma is nagy örömet okoznak nekem. Olvasó embereket ábrázoló fotói a leginkább megkapóak közé tartoztak. A mintegy 50 év időtartamot felölelő felvételek 1971-es, On Reading című kötetében jelentek meg. Ez a mostani gyűjtemény az én személyes hommage-om Kertész tehetsége, hatása és kivételes adottsága előtt.“

9780714871295-photo-1.jpg

Phaidon, 2016. október

144 oldal, 66 illusztráció

ISBN: 9780714871295

http://stevemccurry.com

http://uk.phaidon.com/store/photography/steve-mccurry-on-reading-9780714871295/

  

Egy jövő emléke

Laurent Kronental és a brutalizmus poétikája

Mintha egy ember utáni világból üdvözölnének minket azok az utópisztikusan monumentális betonépületek, amelyeket Laurent Kronental francia fotós örökített meg „Souvenir d’un Futur” (Egy jövő emléke) című fotósorozatában. 

A Párizs környéki úgynevezett „Grands Ensembles” (nagy épületegyüttesek) a modernizmus, illetve részben a brutalizmus építészeti irányzatát követő épületegyüttesek, amelyek az 1950-es és az 1980-as évek között épültek, a lakáshiányra válaszoló városfejlesztési tervek részeként.

 

33e0489a-c83d-429f-8a40-6e4d0a9899e2.jpg

souvenir-dun-futur-laurent-kronental-10.jpg

18d39091-2941-42cc-bec6-084a0a4066ab.jpg

(Fotók: Laurent Kronental)

Mint azt a Lens Culture-nek Kronental elmondja, az inspirációt a Párizs melletti Courbevoie-ban álló lépcsőzetes kialakítású, piramisra emlékeztető háztömbök, a Les Damiers épületcsoport adta számára. Ezután terjesztette ki kutatását a többi hasonló „lakótelepre” a Párizs környéki városokban. Ami közös ezekben a lakónegyedekben, az mindenekelőtt a futurisztikus építészeti stílus és egy nem éppen kedvező imázs: a lecsúszottságé és mellőzöttségé. Ez utóbbit is igyekezett megcáfolni Kronental, aki olyan idős lakókat választott portréi alanyaiul, akik egész életüket az adott telepen élték le, így annak élő emlékezeteként léphetnek fel, s akikről idős koruk ellenére sugárzik egyfajta energikusság, a lélek fiatalsága.

 „Furcsa módon (a Les Damiers) alacsonyabb, mint a közeli La Défence negyed toronyházai, mégis egyfajta gigantikus benyomást tesz, ami érdekesebbé tette számomra” – mondja Kronental.

Az épített környezet keltette fel érdeklődését annak lakói iránt. „Először az ezekben a tömbökben lakó idős emberekről akartam riportot készíteni. Olyan helyeken akartam ábrázolni őket, ahol egyébként nem számítanánk rájuk. Hogy megtörjem a klisét, miszerint az idős ember egyenlő a fáradt emberrel, aki nyugdíjasotthonban vagy egészségügyi intézményben él. Ezzel párhuzamosan azonban szenvedélyesen érdekelni kezdett az óriási, időtlenséget árasztó lakóegyüttesek építészete. Össze akartam hasonlítani az építészet öregedését az emberekével” – mondja az interjúban.

A helyszíneket, beállításokat gondosan mérlegelte, gyakran hónapokat várt a megfelelő fényviszonyokra, vagy éppen a megfelelő évszakra.

A fotózáshoz előszeretettel választott a reggeli vagy az esti kék órára jellemző fényviszonyokat, így a helyszínek egy tudományos-fantasztikus film díszleteiként hatnak. Az utópisztikus hatást a fotós azzal fokozza, hogy legtöbb képén -mintegy kontrasztként - a szinte teljesen élettelen, ember nélküli városi tájba helyez el egy-egy emberi alakot.

„Sorozatában Laurent Kronental olyan atmoszférát akart teremteni, amelyben múlt és jövő párhuzamosan létezik és keveredik egymással, eközben tudatosan próbálta azt a benyomást is megteremteni, hogy milyenek lennének városaink lakóik nélkül. Ebben a fenséges és kísérteties világban városaink struktúrája titáninak hatna, ami bekebelezi az embert, egy város szerkezetével kapcsolatos félelmeink és reményeink eredménye” – olvashatjuk a szerző honlapján.

A projekt képeiből itt láthattok bővebb váltogatást.

https://www.lensculture.com/articles/laurent-kronental-souvenir-d-un-futur

 

 

Martin Parr készíti a BBC1 új intróit

Az ismert brit fotóst, Martin Parrt kérte fel a BBC arra, hogy elkészítse 1-es csatornájának új intróit. Parr, aki legutóbb Bécs város felkérésére az osztrák fővárost jellemző klisékről készített fotósorozatot (az anyagot a Kunst Haus Wien mutatta be 2016-ban Martin Parr - A Photographic Journey című kiállítása keretében), most az ikonikus brit közszolgálati televízió felkérésére arra vállalkozott, hogy elkészítse „a modern Nagy-Britannia új, változó portréját, teljes sokszínűségében bemutatva azt”.

A műsorok közötti összekötőként használt intrók az elmúlt tíz évben a BBC kör alakú logójára rímelő, részben számítógép-generált rövid videók voltak, olyan témákkal, mint körben úszó vízilovak, motorkerékpár-kaszkadőrök, a forgó földgolyó vagy egy hőlégballon.

main-slp_mdg_010117slug_seqnbbconejpg.jpg

Credit: PA

Parr sorozata a hétköznapi emberekre koncentrál. Az első új intró somerseti nyílt vízi úszók egy csoportjáról készült és újév napján láthatta először a közönség a csatornán. Egy másik egy zumbaedzés résztvevőiről, míg egy harmadik egy kerekesszékes angolfoci-csapatról. Összesen mintegy húsz rövid videót mutatnak be az év folyamán.

http://www.bbc.com/news/uk-38486283

http://www.martinparr.com

Két világ fotósa – Robert Haas újrafelfedezése

 

Egy hazájában is kevéssé ismert, ám annál figyelemreméltóbb fotográfus, Robert Haas (1898-1997) életművét mutatja be novemberben nyílt és februárig futó kiállításán Bécs város múzeuma. A bécsi születésű Haas, aki Trude Fleischmann műtermében ismerkedett meg a fotózással, 1938-ban zsidó származása miatt menekülni kényszerült Ausztriából és Amerikában próbált boldogulni. Fleischmannal ellentétben azonban Haasnak nem sikerült töretlenül folytatnia fotós karrierjét a tengerentúlon.

Haas „újrafelfedezése“ Anton Holzer fotótörténésznek és Frauke Kreutlernek, a Wien Museum kurátorának köszönhető, akik egy Trude Fleischmannról készült korábbi kiállítás anyagát válogatva lettek figyelmesek Haas fotográfiai munkásságára. A múzeum 2015-ben az örökösöktől megvásárolta az 1997-ben elhunyt fotós több ezer negatívból és vintázs levonatból álló hagyatékát. Így jött létre - csaknem húsz évvel a halála után - az első átfogó kiállítás Haas műveiből.

robert_haas_pressefoto_01.jpg

A Böhmischer Praterben, Bécs 1938. Robert Haas © Wien Museum/Sammlung Robert Haas

Robert Haas grafikusként, könyvkötőként és plakáttervezőként kezdte karrierjét, a bécsi modernek köreiben. 1925-ben Carry Hauserrel és Fritz Siegellel közösen saját nyomdát alapítottak Officina Vindobonensis néven. Művészi kivitelezésű köteteik és plakátjaik egyebek között a Bécsi Szecesszió, a Hagenbund, a Künstlerhaus és a Bécsi Filharmonikusok számára készültek.

Fotózni Haas az akkor már befutott bécsi portréfotográfustóla híres Trude Fleischmanntól tanult, aki később szintén elhagyni kényszerült hazáját és aki ugyancsak Amerikában kezdett új életet. Fleischmannal ellentétben azonban Haasnak nem sikerült töretlenül folytatnia fotós karrierjét a tengerentúlon.

Robert Haas az 1930-as években fotóriporterként a szociofotó és a nagyváros hétköznapjainak, elkapott pillanatainak világában érezte otthon magát. Előbb pusztán saját érdeklődésből járja kamerájával a bécsi utcákat, később már fotóriporterként dolgozik. Kedvelt témái a Práter, a külvárosok és a munkásnegyedek, de fotózott a városon kívül, így például Burgenlandban és Sopronban is. 1937-ben a Der Sonntag című lap Bécs egyik munkásnegyedében, Simmeringben nyomorban élő gyerekekről készült sorozatát közli, Ein garten im Lande der Armen (Kert a szegények országában) címmel. Az 1930-as évek pályájának csúcspontját jelentik: képeit külföldi lapok is közlik, 1936-37 között a Salzburgi Ünnepi Játékok hivatalos fotósa.

1938-ban Haas a nácizmus elől Londonba  menekül, ahonnan az Egyesült Államokba utazik tovább. New York felhőkarcolói, a pezsgő metropolisz, „az amerikai életstílus“ megihletik. Új kompozíciókat, perspektivikus beállításokat próbál ki, játszik a vonalakkal. Ismét kamerájával járja az utcákat és rögzíti benyomásait erről a számára teljesen új világról. Utazásokat tesz vidékre is: lenyűgözi az amerikai táj, de az azt megszakító nagyszabású építmények is: gátak, hidak, gabonasilók. Amerikában – mutat rá Frauke Kreutler – Haas eltávolodik korábbi stílusától, és a „straight photography“ és a dokumentarista fotográfia képi nyelvét elsajátítva dolgozik. Míg korábban előszeretettel készített fotókat a tömegbe vegyülve, közelről, addig most nagyobb távolságot tart kamerájával képei alanyaitól.

 

 

Fotóriporterként azonban az éles versenyben nem tudja megvetni a lábát Amerikában. Helyzetét nehezíti, hogy 1941-ben, az Egyesült Államoknak a háborúba való belépését követően „ellenséges külföldiként“ fotóengedélyért kell folyamodnia. Visszatér a grafikához (ekkori megbízói között szerepel a Guggenheim és a Frick Collection), fotózást és grafikát tanít a vermonti Goddard College-ben, a haladó szellemiségű Black Mountain Egyetemen Észak-Karolinában, majd Palo Altóban és New Yorkban. 1945 után már csak ritkán készít fotóriportokat, egyre inkább a portréfotózás felé fordul. Ekkor készült képein, amelyeken eltéveszthetetlen Trude Fleischmann hatása, nem kisebb személyiségeket örökít meg, mint Albert Einstein, Oskar Kokoschka és Arturo Toscanini. Az 1950-es évektől már csak kevés megbízást vállalt, és nyomdai vállalkozása, a Ram Press bevételeiből és tanításból élt.

ROBERT HAAS. DER BLICK AUF ZWEI WELTEN

Wien Museum, 2016. November 24. - 2017. február 26.