A kelenföldi hőerőműről készült fénykép az Art of Building nemzetközi építészeti fotópályázat egyik döntőse. Roman Robroek holland fotós képe az erőmű art deco stílusú irányítótermét ábrázolja. Robroek előszeretettel fényképezi elhagyott épületek, iparcsarnokok belső tereit.
Mint minden évben, a zsűri idén is tíz fotót választott ki a pályázaton részt vevők közül, a díjat a december 15-én megnyílt közönségszavazás nyertese kapja.
Egy New York-i taxi hátsó ülése olyan hely, ahol szinte bármi megtörténhet. Az utasok összevesznek, szerelmeskednek, esznek, alszanak vagy éppen világuralomra törő terveket szőnek - ezt örökítette meg kiváló érzékkel Ryan Weideman amerikai fotós az 1980-as, 1990-es években, aki, hogy kiegészítse csekély jövedelmét, hétvégenként éjszakai taxizást vállalt. Objektívjét a hátsó ülésre - máskor az ablakon át az utca felé - irányítva gyűjtötte albumba a soha nem alvó város életének pillanatait.
Ryan Weideman fotóiból a New York Times fotós blogja, a Lens közölt válogatást.
"Talán azért készítem a felvételeimet, hogy örökké éljek" - mondta Robert Doisneau egy interjúban.
A 20. század egyik legnagyobb hatású fotográfusáról unokája, Clémentine Deroudille rajzol portrét az Arte 78 perces dokumentumfilmjében (Robert Doisneau: Le révolté de merveilleux), számos eredeti filmfelvétel, interjú, valamint családtagok és barátok visszaemlékezései alapján. Deroudille dokumentumfilmjében a "humanista fotográfia" képviselőjének számtalan ismert és kevésbé ismert felvétele mellett a legismertebb, A csók a városháza előtt című fotó igaz történetét is bemutatja.
A dokumentumfilm francia, illetve német nyelven a csatorna honlapján itt, illetve itt tekinthető meg, október 30-ig.
Hermann Ildi: Hiányzó történetek
2B Galéria
2017. július 6 - augusztus 6.
Ildi Hermann: Missing Stories
Gallery 2B
July 6th to August 6th 2017.
Elliott Erwitt: Retrospektív
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
2017.06.15-09.10.
A nyitvatartás első napján 14 és 19 óra között ingyenesen látogatható.
Elliott Erwitt: Retrospective
Robert Capa Contemporary Photography Center
June 15 to September 10, 2017.
Free admission on June 15th from 14h to 19h.
Elliott Erwitt Magyarországon
Mai Manó Ház
2017. június 15. - szeptember 10.
http://maimano.hu/kiallitasok/elliott-erwitt-magyarorszagon/
Elliott Erwitt in Hungary
Mai Manó House
June 15 to September 10 2017
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
2017. június 28 - december 31
http://capacenter.hu/kiallitasok/a-tudosito-robert-capa/
The Photojournalist Robert Capa
Robert Capa Contemporary Photography Center
June 28 to December 31, 2017
KONTAKT – Keleti Éva fotói címmel szeptember 22-étől a fotográfus művészekről készített, eddig kiállításon nem bemutatott 85 felvétele látható a Magyar Nemzeti Mőzeumban
Kurátor: Szarka Klára, Lengyel Beatrix
2016. szeptember 22-től november 20-ig.
http://mnm.hu/hu/kiallitasok/kontakt
Julie Blackmon: Fire
The photographic world of Julie Blackmon is based on everyday scenarios: for the first sight spontaneous, yet in the reality carefully set family „snapshots“ with their somewhat dark humour highlight the sometimes chaotic moments of our family life. At first, the pictures seem idyllic, but after taking a closer look at them, one might discover strange and potentially dangerous details, for example a kitchen knife, childrens’ toys lying around the floor, or a shark in the pool – is it a toy, or is it real?
Many of Blackmon’s photographs refer to artworks of earlier centuries. In one of them, we see black and white chequered tiles with strong perspectivic effect and an open door trough which we see into the next room: a characteristic enterieur composition of 17th century Dutch painters. Then suddenly, in the foreground of the picture we realise a mischievous little girl as she is handling her mother’s nail-polish. In the foreword to her first book (Domestic vacations, 2008) Blackmon describes that she got inspiration to her works from a 17th century Dutch painter, Jan Steen, whose paintings mingle art with domestic life.
Her photographs also make us think about the often contradictory contemporary expectations about parenthood. Art critic Laura Malonee noted, "At first glance, the work seems to depict an idealized America of the past, but upon further inspection, an unexpected darkness becomes apparent. Unsupervised children, often in dangerous situations, frolic happily about in an imperfectly perfect, sunny-macabre world ... are these images an attack on the neglectful parent or an attack on the helicopter parenting of today? Blackmon pays homage to a disappearing way of life even while she questions it."
In an interview to her latest book (Homegrown, 2014) Blackmon explained her goal is "to show the flaws, the torn lining, the parts of life that aren’t so perfect. I think that’s refreshing ... especially in this culture, where everything is so Instagram and cookie-cutter perfect."
Julie Blackmon: Down Time, Fahey/Klein Gallery, Los Angeles. From July 14. to September 3. 2016.
Julie Blackmon: Fire
Julie Blackmon képi világa a hétköznapokból építkezik: spontánnak tűnő, ám gondosan beállított családi pillanatok ezek, amelyek némileg sötét humorral jelenítik meg mindannyiunk családi életének olykor kaotikus pillanatait. Az amerikai fotóművész első pillantásra idilli pillanatképeit jobban megnézve nyugtalanító részleteket fedezhetünk fel, mint például egy konyhakés, a padlón szanaszét hagyott gyerekjátékok, vagy a kerti medencében úszó cápa, amiről nem könnyű eldönteni, hogy játék-e, vagy igazi...
Egyedi színvilágú képein újra és újra felbukkannak művészettörténeti utalások is: az egyik beállításon az erős perspektivikus hatású nagykockás konyhakő és a nyitott ajtó, amelyen át a szomszédos helyiségbe esik a pillantásunk, a 17. századi németalföldi festők enteriőrjeire emlékeztet minket. Egészen addig, amíg tekintetünk a kép előterére nem esik, ahol egy huncut gyermeki kéz a gyanútlanul hátat fordító anyuka körömlakkját kezeli éppen. Amint azt Julie Blackmon első fotókötetének (Domestic Vacations, 2008) előszavában leírja, képeihez az ihletet Jan Steen 17. századi németalföldi festő adta, akinek festményein a művészet és a valós élet keveredik.
Julie Blackmon sötét humorral fűszerezett képei gondolkodóba ejtenek minket azokról a gyakran egymásnak ellentmondó elvárásokról is, amelyeket ma a szülőkkel szemben támaszt a társadalom. Sokszereplős, kitalált jelenetei valahol a gondtalan amerikai idill és a hétköznapokban időnként beütő káosz között egyensúlyoznak. Laure Malonee műkritikus így fogalmaz erről: "Blackmon munkái első pillantásra egy idealizált, múltbeli Amerikát tárnak elénk, de alaposabban megnézve a képeket, szembeötlővé válik rajtuk egyfajta baljós hangulat. Felügyelet nélkül hagyott gyerekek, gyakran veszélyes szituációkban, boldogan ugrándoznak egy tökéletlenül tökéletes, napfényes és bizarr világban...Vajon ezek a képek a hanyag szülőket, vagy éppen mai világunk helikopterszülőit kritizálják? Blackmon egy eltűnőben lévő életmód előtt tiszteleg, még ha bírálja is azt".
Blackmon legutóbbi, Homegrown című kötetéhez munkáinak lelkes gyűjtője, Reese Witherspoon készített interjút a fotóssal. Ebben Blackmon elmondja, hogy célja "megmutatni a hibákat, a szakadásokat, az életnek azokat a részeit, amelyek nem annyira tökéletesek“. „Azt hiszem, ez üdítő...különösen ebben a mostani kultúránkban, amelyben minden annyira Instagram- és cukormáz-tökéletességű" – jegyzi meg a művész.
Julie Blackmon: Down Time, Fahey/Klein Gallery, Los Angeles. 2016. július 14. - szeptember 3.
Julie Blackmon: Nail Polish
© Daniella Zalcman
Signs of your Identity (Identitásod jelei) című dokumentarista jellegű sorozatával Daniella Zalcman nyerte el idén az Inge Morathról elnevezett díjat. Zalcman több expozícióból, rétegesen felépített, fekete-fehér portréi olyan kanadai őslakosokat ábrázolnak, akiket állami bentlakásos iskolákba (Indian Boarding Schools) kényszerítettek gyermekkorukban, akár már 2-3 éves korukban, és ezzel nem csak családi, de kulturális közegükből is kiszakították őket. Ezeknek az iskoláknak a rendeltetése az őslakosok asszimilációja volt – a gyerekeket megbüntették, ha anyanyelvükön beszélgettek egymással, fizikailag bántalmazták őket, és néhány kirívó esetben orvosi kísérleteknek és kényszersterilizációnak vetették alá őket. Az utolsó ilyen iskola Kanadában 1996-ban zárt be, s a kanadai kormány csak 2008-ban kért bocsánatot az egykori növendékektől. Az egykori diákok között aránytalanul magas számban vannak olyanok, akik különböző poszttraumatikus szindrómákban, depresszióban szenvednek, vagy alkohol- illetve kábítószerfüggők.
A többszörös expozíció eszközével készült portrék olyan egykori növendékeket ábrázolnak, akik ma is küzdenek az ezekben az intézményekben szerzett traumatikus gyermekkori élményeikkel. A fotók egyik rétegét a fekete-fehér arcképek, a másik rétegét azoknak a helyszíneknek az álomszerű tükröződése alkotja, ahol egykor ezek az iskolák álltak. „Olyan traumák visszhangjai, amelyek még akkor is megmaradnak, amikor már megkezdődött a gyógyulási folyamat“ – fogalmaz Zalcman.
Az Inge Morath díjat minden évben a nagy nevű Magnum Fotóügynökség tagjai, valamint a Magnum Alapítvány és az Inge Morath Alapítvány ítélik oda egy-egy kiemelkedően tehetséges, 30 év alatt női fotósnak. A pályázaton hosszú távú dokumentációs projektekkel lehet részt venni. Idén 30 országból 114 nevezés érkezett, közülük választotta ki a zsűri Zalcman képeit.
© Daniella Zalcman
A documentary on Josef Koudelka by Gilad Baram gives an insight into the working method of the famous Czech photographer. Baram made the film while assisting Koudelka during his 4-years project in Israel and the West Bank. The documentary, which also features photos by Koudelka, was already shown in various festivals across Europe and in Israel, as well as at an exhibition by Koudelka in Brooklyn. This weekend, it will be shown at the San Francisco Jewish Film Festival.
KOUDELKA: SHOOTING HOLY LAND | Official Trailer from Nowhere Films on Vimeo.
Koudelka: Shooting Holy Land | Teaser 01 from Nowhere Films on Vimeo.
Koudelka Shooting Holy Land
Director: Gilad Baram
Production year: 2015.
Josef Koudelka munkamódszereibe enged bepillantást a Koudelka Shooting Holy Land (Koudelka a Szentföldön fotóz) című, 72 perces dokumentumfilm, amelyet Koudelka asszisztense, Gilad Baram készített a híres cseh fotósról Izraelben és Ciszjordániában folytatott, négyéves közös munkájuk alatt és amelyet európai és közel-keleti fesztiválok és egy brooklyni kiállítás után most hétvégén a San Franciscó-i Zsidó Filmfesztiválon mutatnak be. A filmben a Koudelkáról munka közben készült filmfelvételek és a fotós saját állóképes kompozíciói váltogatják egymást, eközben hallhatjuk Koudelkát a fotózásról és saját életéről beszélni.
KOUDELKA: SHOOTING HOLY LAND | Official Trailer from Nowhere Films on Vimeo.
Koudelka: Shooting Holy Land | Teaser 01 from Nowhere Films on Vimeo.
Koudelka Shooting Holy Land
Rendező: Gilad Baram
Forgalmazó: Wide House
Bemutató: 2015.
